Egyre több vállalat fordít figyelmet a munkavállalók jóllétére, mégis sok nő érzi úgy, hogy a munkahelyi stresszel, egészségügyi problémákkal vagy túlterheltséggel kapcsolatos jelzéseit nem veszik ugyanolyan komolyan, mint férfi kollégáiét. A szakértők szerint ennek hátterében egy mélyen gyökerező jelenség, az úgynevezett „tekintélybeli rés” állhat, amely észrevétlenül befolyásolja a vezetői döntéseket és a munkahelyi kultúrát is.
A munkavállalói jóllét ma már szinte minden HR-stratégia fontos eleme. Egyre több cég indít mentális egészséget támogató programokat, stresszkezelő képzéseket vagy különféle wellbeing kezdeményezéseket. A befektetett energia és szándék sok esetben valódi, a kutatások mégis azt mutatják, hogy a nők továbbra is rosszabb munkahelyi közérzetről számolnak be, és gyakrabban küzdenek stresszel összefüggő problémákkal, mint a férfiak.
A kérdés tehát nem az, hogy léteznek-e jólléti programok, hanem az, hogy valóban minden munkavállaló számára egyformán működnek-e.
Ugyanaz a probléma, mégis más reakció
Számos kutatás szerint a férfiak és a nők gyakran eltérő fogadtatásban részesülnek, amikor munkahelyi nehézségeikről beszélnek. Míg egy férfi túlterheltségét sok esetben szervezeti vagy munkaszervezési problémaként kezelik, addig egy nő hasonló jelzését könnyebben értelmezhetik személyes megküzdési problémaként.
Ennek eredményeként ugyanarra a problémára más megoldás születhet. Az egyik esetben a vezetőség a munkaterhelés csökkentésén vagy a feladatok átszervezésén gondolkodik, a másikban pedig stresszkezelési tanácsok vagy wellbeing alkalmazások kerülnek előtérbe.
A különbség elsőre apróságnak tűnhet, hosszabb távon azonban jelentősen befolyásolhatja a munkavállalói elégedettséget és a bizalom szintjét.
Amikor a problémát már a megfogalmazás is elfedi
A szakértők szerint a nők sokszor tudatosan finomabban fogalmazzák meg a nehézségeiket. Attól tartanak, hogy túl érzékenynek, nehezen kezelhetőnek vagy kevésbé terhelhetőnek tartják őket, ezért gyakran enyhítik mondandójuk súlyát.
Egy olyan mondat, hogy „mostanában kicsit sok minden összejött, de megoldom”, könnyen azt az üzenetet közvetítheti a vezető felé, hogy nincs szükség beavatkozásra. Valójában azonban sok esetben éppen ez lehet az első figyelmeztető jel.
A vezetők számára ezért kulcsfontosságú lehet, hogy ne csak a kimondott szavakat hallják meg, hanem az azok mögött meghúzódó problémákat is felismerjék.
Az egészségügyi problémák megítélésében is megjelenhet a különbség
A jelenség nem csupán a mentális jóllét területén figyelhető meg. Nemzetközi kutatások hosszú ideje rámutatnak arra, hogy a nők fájdalmát és egészségügyi panaszait gyakran kevésbé súlyosnak ítélik meg.
Ez a szemlélet a munkahelyeken is visszaköszönhet. A migrén, a menstruációs fájdalmak, a perimenopauza tünetei vagy a krónikus fáradtság sok esetben nem kap akkora figyelmet, mint amekkorát a munkavállaló helyzete indokolna.
Pedig egy-egy kisebb munkahelyi alkalmazkodás vagy rugalmasabb megoldás jelentősen javíthatná az érintettek teljesítményét és közérzetét.
Miért fontos ez a HR számára?
Ha egy munkavállaló úgy érzi, hogy a problémáit nem veszik komolyan, idővel egyre kevésbé fog segítséget kérni vagy visszajelzést adni. A megoldatlan nehézségek azonban nem tűnnek el, hanem fokozatosan elégedetlenséget, kiégést és végső soron fluktuációt okozhatnak.
A vállalat számára ez nemcsak emberi, hanem üzleti kockázatot is jelent. Egy tapasztalt munkatárs elvesztése sokszor jóval nagyobb költséggel jár, mint a probléma időben történő kezelése.
Emellett jogi szempontból sem elhanyagolható a kérdés. A munkáltatóknak egyre nagyobb felelősségük van abban, hogy a munkavállalók által jelzett problémákra megfelelő választ adjanak, és ne alakuljanak ki olyan gyakorlatok, amelyek bizonyos csoportokat hátrányosan érintenek.
Mit tehetnek a vállalatok?
A megoldás nem feltétlenül újabb érzékenyítő tréningekben rejlik. Sokkal fontosabb lehet, hogy a szervezetek mérhetővé tegyék a problémát. Érdemes nemcsak azt nyomon követni, hogy milyen jólléti vagy egészségügyi jelzések érkeznek a munkatársaktól, hanem azt is, hogy ezekre milyen válaszok születnek, és azok mennyire bizonyulnak hatékonynak.
A vezetők képzésében szintén hangsúlyt kaphat annak felismerése, amikor egy munkavállaló valójában kisebbíti a problémáját. Egy jól megválasztott visszakérdezés gyakran többet érhet bármilyen általános tanácsnál. Ugyanilyen fontos annak tudatosítása, hogy a túlterheltség és a rugalmasság vagy alkalmazkodóképesség nem ugyanaz. A munkaterhelés szervezeti kérdés, amelyre szervezeti válaszokat kell adni.
A kérdés, amelyet minden HR-vezetőnek érdemes feltennie
A munkahelyi jóllét nemcsak programokból, workshopokból vagy kampányokból áll. A valódi különbséget sokszor az jelenti, hogy a munkavállalók érzik-e: a problémáikat meghallják, megértik és kezelik.
A vállalatoknak ezért érdemes időről időre feltenniük egy egyszerű, de fontos kérdést: Valóban minden munkavállaló ugyanolyan figyelmet és támogatást kap, amikor segítséget kér?
A válasz sokat elárulhat a szervezeti kultúráról – és arról is, hogy a wellbeing-stratégia mennyire működik a gyakorlatban.
Hol találhatnak olyan munkahelyet a munkavállalók, ahol valóban számít a jóllét?
Egyre több álláskereső számára nemcsak a fizetés vagy a pozíció fontos, hanem az is, hogy milyen vállalati kultúrában dolgozhat. A támogató vezetés, a munka-magánélet egyensúlya és a munkavállalói jóllét ma már sok esetben döntő szempont az állásválasztásnál.
Ha olyan munkahelyet keresel, ahol a munkavállalók megbecsülése és a modern vállalati szemlélet valódi értéket képvisel, érdemes böngészni a Jobinfo.hu aktuális állásajánlatai között, ahol számos hazai és nemzetközi vállalat kínál karrierlehetőségeket.
