A hibrid munkavégzés sokáig modern megoldásnak tűnt, de egyre több jel utal arra, hogy a fiatal munkavállalók számára nem felszabadító, hanem elidegenítő hatású. Egy friss, ezer fős kutatás szerint a 35 év alatti dolgozók több mint fele kevésbé érzi magát a munkahelye részének a jelenlegi hibrid gyakorlatok miatt. A probléma nem a home office létezése, hanem az, hogy sok vezető nem tudja, hogyan kell valóban működtetni egy részben távoli csapatot. Ennek az árát pedig leginkább a pályakezdők fizetik meg – gyakran felmondással.
A fiataloknál hamarabb törik meg a kötődés
Az IRIS Software Group kutatása éles generációs különbségeket mutat. A 18–24 évesek több mint fele, a 25–34 évesek közel fele érzi úgy, hogy a hibrid munkavégzés gyengíti a kötődését a munkáltatójához. Ezzel szemben az 55 év felettieknek csupán körülbelül negyede számolt be hasonló érzésről.
Ez nem véletlen. Az idősebb munkavállalók már kialakított kapcsolatokkal, szakmai rutinnal és önálló működéssel dolgoznak. A fiatalok viszont még tanulnak, figyelnek, kapaszkodókat keresnek. Ha ezek hiányoznak, a munka könnyen „üres feladatvégzéssé” válik számukra.
Ami eltűnik: a karrier elejének legfontosabb tanulási terepei
A hibrid működés egyik legnagyobb, mégis alig látható vesztesége az úgynevezett „láthatatlan tanulás”. Azok az apró, informális helyzetek, amelyek korábban természetesen alakították a szakmai fejlődést: egy gyors kérdés a kollégától, egy spontán visszajelzés, egy félmondat egy megbeszélés előtt vagy után.
Amikor a fiatal munkavállaló napjai nagyrészt egyedül, képernyő előtt telnek, ezek az élmények egyszerűen nem történnek meg. A fejlődés lassul, a bizonytalanság nő, az elszigeteltség érzése pedig könnyen állandósul.
A meglepő fordulat: a hibrid munka nem is akkora vonzerő
Miközben sok vezető még mindig úgy gondolja, hogy a hibrid munkavégzés önmagában erős vonzerő, a fiatalok ezt már nem így látják. A kutatás szerint a 18–24 éveseknek csak kis része sorolja a hibrid modellt a legfontosabb juttatások közé. Számukra sokkal fontosabb a kiszámítható jövő, a pénzügyi biztonság és a valódi fejlődési lehetőség.
Mégis éppen ők azok, akik a legkevésbé érzik úgy, hogy a jelenlegi juttatási csomag illeszkedik az élethelyzetükhöz. Ez a feszültség hosszú távon elkerülhetetlenül kiégéshez vagy kilépéshez vezet.
Nem a hibrid modell a hibás – hanem a felkészületlen vezetés
A probléma gyökere nem a hibrid munkavégzés létezése, hanem annak rossz működtetése. Sok vezető soha nem kapott valódi felkészítést arra, hogyan kell mentorálni, visszajelzést adni és fejlődést támogatni akkor, amikor a csapat nem ül egy térben.
A fiatalok karrierje nem csak a feladatok teljesítéséről szól, hanem a megfigyelésről, az utánzásról, a próbálkozásról és a folyamatos visszacsatolásról. Ezek nélkül a munka gyorsan értelmetlenné válik számukra – még akkor is, ha papíron rugalmas.
A Z generáció már most jelzi a problémát
A kutatás egyik legriasztóbb eredménye, hogy a Z generáció érzi magát a legkevésbé támogatottnak. Alig több mint minden második fiatal gondolja úgy, hogy a munkahelye valóban tesz azért, hogy ő a közösség részének érezze magát. Ez az arány jóval magasabb az idősebb generációknál.
A fiatalok számára fontos a munka-magánélet egyensúlya, de nem mindenáron. Sokan közülük hajlandók lennének kevesebb rugalmasságra, ha cserébe több mentorálást, fejlődési lehetőséget vagy anyagi biztonságot kapnának.
Ha munkáltatóként szeretnél olyan álláshirdetést feladni, amely valóban megszólítja és megtartja a fiatal tehetségeket, érdemes a Jobinfo.hu-n hirdetned, ahol tudatosan gondolkodó, fejlődésre nyitott jelölteket érhetsz el.
A kiút: nem kevesebb, hanem tudatosabb hibrid működés
A megoldás nem a hibrid munkavégzés eltörlése, hanem annak újratervezése. Strukturált mentorprogramok, valódi visszajelzési rendszerek, értelmes személyes találkozások és a vezetők célzott felkészítése nélkül a hibrid modell inkább rombol, mint épít.
Azok a szervezetek, amelyek felismerik, hogy nem minden generáció ugyanazt várja a munkahelyétől, komoly versenyelőnyre tehetnek szert. A többiek pedig könnyen arra ébredhetnek, hogy a fiatal tehetségek nem hangosan tiltakoztak – egyszerűen eltűntek.
