Egy friss nemzetközi kutatás szerint az európai irodai dolgozók naponta közel egy órával kevesebb időt töltenek valóban hatékony munkavégzéssel, mint amerikai kollégáik. Első pillantásra ez az adat egyértelműen az Egyesült Államok fölényét sugallja, a háttérben azonban jóval összetettebb kép rajzolódik ki. A hosszabb munkaidő, az intenzívebb tempó és a növekvő kiégési arányok ugyanis felvetik a kérdést: valóban a kevesebb produktív óra Európa legnagyobb problémája?
Mit mutatnak valójában a számok?
A DeskTime produktivitásmérő szoftver közel 17 ezer felhasználó anonimizált adatait elemezve vizsgálta, mennyi időt töltenek a munkavállalók tényleges munkavégzéssel Európában és az Egyesült Államokban. Az eredmények szerint egy európai irodai dolgozó naponta átlagosan 5 óra 20 percet dolgozik produktívan számítógépen, míg egy amerikai munkavállaló 6 óra 10 percet. Ez napi szinten mintegy 50 perces eltérést jelent, éves szinten pedig közel 27 munkanapnyi különbséget.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a „produktív idő” ebben az esetben kizárólag azokat az órákat jelenti, amelyeket a munkavállalók kifejezetten munkához kapcsolódó szoftverekben és alkalmazásokban töltenek.
Hosszabb munkanap, nagyobb nyomás
A részletes bontás alapján Európában az átlagos munkanap hossza 8 óra 46 perc. Ebből körülbelül 2 óra 40 perc megy el megbeszélésekre, szünetekre vagy egyéb, nem számítógéphez kötött tevékenységekre. A számítógép előtt töltött idő valamivel több mint 6 óra, amelyből közel 50 perc nem tekinthető produktívnak. Így áll össze az átlagos 5 óra 20 perces hatékony munkavégzés.
Az Egyesült Államokban ezzel szemben az átlagos munkanap 9 óra 13 percig tart. Az amerikai munkavállalók kevesebb időt töltenek szüneteken kívül a számítógéptől távol, és a nem produktív idő is alacsonyabb, ami összességében magasabb napi teljesítményt eredményez – cserébe hosszabb és intenzívebb munkanapokkal.
Hatékonyság vagy fenntarthatatlan tempó?
Artis Rozentals, a DeskTime vezérigazgatója szerint a különbség nem feltétlenül abból fakad, hogy az amerikai dolgozók „jobban” dolgoznának, hanem abból, hogy egyszerűen tovább és nagyobb tempóban dolgoznak. Az Egyesült Államokra jellemző erős „hustle culture” szemben áll az európai munkakultúrával, ahol hangsúlyosabbak a határok, a pihenőidők és a magánélet védelmét szolgáló szabályok.
Ez a modell rövid távon magasabb teljesítményt hozhat, hosszú távon azonban komoly árat követel. A kérdés így nem az, hogy ki dolgozik többet, hanem az, hogy mennyire fenntartható ez a teljesítmény emberi és szervezeti szinten.
Szabályozás, jóllét és kiégés
Az eltérések mögött jelentős strukturális különbségek húzódnak meg. Az Európai Unió munkaidő-irányelve maximálja a heti munkaidőt, kötelező pihenőidőt és fizetett szabadságot ír elő, ami tudatosan védi a munkavállalók jóllétét.
Az Egyesült Államokban ezzel szemben a hosszabb munkaidő komoly hatással van a dolgozók közérzetére. Egy 2024-es felmérés szerint az amerikai munkavállalók mindössze 34 százaléka elégedett a munka-magánélet egyensúlyával, míg Európában ez az arány 51 százalék. A Glassdoor adatai alapján 2025-ben az amerikai dolgozók körében tízéves csúcsra emelkedett a kiégés mértéke.
Európán belül sem egységes a kép
A DeskTime adatai szerint az európai munkavállalók átlagosan 8:48-kor kezdik a munkát, és 17:34-kor fejezik be. A leghosszabb munkanapokat Hollandiában, Németországban és Romániában mérték, míg Svédországban, Szlovákiában és Olaszországban rövidebbek az átlagos munkaidők. Érdekesség, hogy a legmagasabb produktív számítógépes időt Dániában, Spanyolországban és Portugáliában regisztrálták – vagyis a hatékonyság nem feltétlenül a hosszabb munkaidő eredménye.
Ha olyan munkahelyet keresel, ahol a teljesítmény nem a kiégés árán születik meg, érdemes körülnézned a Jobinfo.hu aktuális állásajánlatai között.
Mi a valódi tanulság?
A kutatás legfontosabb üzenete, hogy a produktivitás nem pusztán a ledolgozott órák számán múlik. A munkaidő szervezése, a szünetek minősége, a szabályozás és a dolgozói jóllét mind alapvetően befolyásolják, mennyire fenntartható egyéni és gazdasági szinten a teljesítmény. A kérdés tehát nem az, hogy Európa dolgozik-e eleget – hanem az, hogy milyen áron.
