Nem mindig ordibálás és ajtócsapkodás jelzi, hogy baj van a munkahelyeden. Sokszor a csend, a félrenézés, a kimondatlan feszültség az, ami lassan, észrevétlenül felemészt. A generációs különbségek pedig gyakran olajat öntenek a tűzre. Olyannyira, hogy egy szeretett állás is napról napra elviselhetetlenné válhat.
Amikor nem a munka fáraszt el, hanem az emberek
Hanna huszonéves, irodában dolgozik, szereti a feladatait és komolyan veszi a munkáját. Mégis egyre nehezebb számára reggel felkelni. Nem a határidők, nem a túlóra miatt. Hanem azért, mert a kollégái szinte tudomást sem vesznek róla.
Negyven feletti munkatársai napokig nem szólnak hozzá, a beszélgetésekből kimarad, a próbálkozásait lekezelő válaszok fogadják. Mintha már az első naptól eldőlt volna, hogy nem lehet a csapat része. A folyamatos elutasítás odáig jutott, hogy Hanna már a felmondást fontolgatja, pedig a munkája szakmailag tökéletesen passzolna hozzá.
Van, ahol pont az ellenkezője a probléma
Nóra egészen mással küzd. Az ő csapatában jó a hangulat, sok a nevetés, folyamatos a beszélgetés. Huszonévesek, harmincasok, negyvenesek dolgoznak együtt, és látszólag minden ideális.
Csakhogy Nórának időnként lehetetlen koncentrálnia. A folyamatos zaj és interakció ellehetetleníti az elmélyülést igénylő feladatait. Nem akar ünneprontó lenni, mégis gyakran menekül home office-ba, mert az irodában egyszerűen nem tud hatékonyan dolgozni.
Ami neked inspiráló, másnak kimerítő
A munkahely az egyik legösszetettebb közeg: eltérő korú, személyiségű és munkastílusú emberek kényszerülnek együttműködni. Elméletben ez óriási előny, a gyakorlatban viszont könnyen konfliktusforrás.
Nincs univerzálisan jó munkahelyi légkör. Ami az egyik embernek motiváló és energizáló, a másiknak zavaró és fárasztó lehet. Egy laza, beszélgetős közeg jól működhet rutinfeladatoknál, de egy összetett, koncentrációt igénylő munkánál már komoly akadályt jelenthet.
Mit tehetsz, ha túl sok vagy túl kevés az interakció?
Ha egy alapvetően jó csapatban érzed úgy, hogy túl nagy a zaj, általában könnyebb dolgod van. Egy őszinte, nyílt beszélgetés sokszor elég ahhoz, hogy a kollégák jobban figyeljenek egymás igényeire.
A kirekesztés azonban egészen más szint. Ha valakit tartósan perifériára szorítanak, az már nem komfortkérdés, hanem komoly munkahelyi probléma, amelyben a vezetők felelőssége is felmerül. Egy jól működő szervezetben ezt észre kellene venni.
Felmondás vagy harc? Nem mindig fekete-fehér a döntés
A felmondás gyakran az első gondolat, de nem feltétlenül az egyetlen megoldás. Ha a munkakör szakmailag motiváló, érdemes előbb megpróbálni változtatni a helyzeten, még akkor is, ha ez kellemetlen.
A nyílt kommunikáció kulcs lehet. Ha képes vagy elmondani, hogyan éled meg a helyzetet, és teret adsz a másik oldalnak is, az már önmagában elindíthat egy változást. Közös szakmai pontok, projektek, nem korhoz kötött témák segíthetnek lebontani a falakat.
A stabil teljesítmény idővel növelheti az elismerést, de fontos látni: nem minden probléma oldható meg belülről. Ha van HR vagy belső mediáció, érdemes élni vele.
És ha mégsem működik?
Ha mindent megtettél, mégis idegen maradsz a saját munkahelyeden, érdemes őszintén szembenézni a helyzettel. Egy mérgező légkör hosszú távon nemcsak a motivációt, hanem az önbizalmat és az egészséget is rombolja.
Ilyenkor nem kudarc továbblépni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem a közeggel.
Ha új lehetőségeket keresel, a Jobinfo.hu-n több ezer állás közül válogathatsz, és olyan munkahelyet találhatsz, ahol nem csak dolgozni hagynak, hanem valóban helyed is van a csapatban.
