Ismerős érzés? Ülsz a gép előtt, pörög az agyad, forgatókönyvek váltják egymást, de a döntés csak nem születik meg. Telik az idő, nő a feszültség, az energia elfogy – a feladat pedig még mindig ott van. A túlaggódás sokak számára láthatatlan akadály a munkában: nem hangos, nem látványos, mégis képes teljesen lebénítani a gondolkodást és a cselekvést.
A legnagyobb csapda, hogy gyakran összekeverjük az alapossággal. Pedig a túl sok gondolkodás nem jobb döntésekhez, hanem halogatáshoz, bizonytalansághoz és kiégéshez vezet.
Miért pont a leglelkiismeretesebbek esnek bele?
A túlaggódás különösen azokat érinti, akik komolyan veszik a munkájukat. Akik felelősségteljesek, magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és szeretnének mindent jól csinálni. Náluk a gondolkodás egy ponton átbillen: már nem a megoldást szolgálja, hanem elkezd önmaga ellen dolgozni.
Szervezeti szinten ez észrevétlenül lassítja a működést. Döntések csúsznak, projektek ragadnak be, a kockázatkerülés pedig fontos lehetőségeket sodor el. A „még gondoljuk át” sokszor nem bölcsesség, hanem félelem.
A múlt csapdája: amikor a gondolatok visszarántanak
A túlaggódás egyik leggyakoribb formája a rágódás. Ilyenkor a figyelem folyamatosan a múlt hibáin, félresikerült helyzetein időzik. Mi lett volna, ha máshogy döntesz? Miért nem szóltál időben? Ezek a gondolatok nem tanítanak, hanem önvádat és bénultságot termelnek.
A megoldás nem az, hogy elnyomod őket. Sokkal hatékonyabb, ha keretet adsz nekik. Tudatosan kijelölsz időt az aggodalomra, majd amikor azon kívül törnének rád, egyszerűen elhalasztod őket. Ami felett nincs kontrollod, attól pedig érzelmileg kell leválni – nem megoldani, hanem elengedni.
A jövő, ami még meg sem történt – mégis lebénít
A másik véglet az előre aggódás. Amikor a gondolkodás már nem a múltban, hanem egy elképzelt jövőben bolyong. Mi romolhat el? Mi történik, ha nem jön be? Ezek a forgatókönyvek különösen veszélyesek, mert nem ellenőrizhetők, mégis valós félelmeket keltenek.
Itt segít az időbeli távolítás. Képzeld el magad pár év múlva, amikor már túl vagy ezen a helyzeten. Meglepően gyorsan veszít a súlyából az, ami most mindent kitölt. Ugyanilyen fontos az információs zaj csökkentése: nem minden adat segít jobb döntést hozni, sőt, sokszor pont az információtöbblet bénít meg.
Amikor az elemzés maga lesz az akadály
A harmadik forma az analízis-paralízis. Ilyenkor az ember addig elemez, amíg elveszik a részletekben. Még egy adat, még egy vélemény, még egy kör… és közben semmi nem történik.
A fordulópont az, amikor elengeded a tökéletes megoldás illúzióját. Az „elég jó” döntés sokszor gyorsabb és eredményesebb, mint a végtelenségig csiszolt terv. Ha előre kijelölöd a legfontosabb szempontokat, és ezek mentén döntesz, kiszállsz a gondolkodási spirálból.
Mi változik, ha megtöröd a túlaggódás mintáját?
Gyorsabban döntesz. Magabiztosabb leszel. Kevesebb energiát emészt fel a munka, és több marad arra, ami valóban számít. A különbség nem a képességeidben van, hanem abban, hogy felismered: nem minden gondolat érdemel figyelmet.
Ha épp álláskeresésben vagy, és szeretnéd elkerülni a végtelen agyalást, a Jobinfo.hu felületén több ezer friss álláslehetőség közül választhatsz, és feltöltheted az önéletrajzodat, hogy a megfelelő lehetőségek találjanak meg téged – nem fordítva.
Összegzés
A túlaggódás nem alapos gondolkodás, hanem egy tanult minta. És ahogy megtanultad, le is tudsz róla szokni. Amikor felismered, hogy már nem a megoldás felé haladsz, hanem csak körbe-körbe jársz, ott van a kilépési pont. A jó döntések nem mindig tökéletesek – viszont időben születnek, és ez gyakran mindennél többet számít.
