Álláspiaci színesek

Nem minden munkahelyi konfliktus oldható meg tárgyalással: komoly veszélyben lehetnek azok, akik nap mint nap az ügyfelekkel dolgoznak

A munkahelyi konfliktusokról szóló tréningek gyakran a kollégák közötti nézeteltérések kezelésére koncentrálnak.

Megosztás:

A munkahelyi konfliktusokról szóló tréningek gyakran a kollégák közötti nézeteltérések kezelésére koncentrálnak. Csakhogy egészen más eszközökre van szüksége annak, aki naponta dühös ügyfelekkel, indulatos látogatókkal vagy agresszív ügyintézőkkel találkozik. A hagyományos konfliktuskezelési modellekből ugyanis sokszor éppen a legfontosabb szempont marad ki: a munkavállaló biztonsága.

A munkahelyi konfliktusok egyre több dolgozót érintenek. A brit Acas 2025-ös felmérése szerint a munkavállalók 44 százaléka tapasztalt valamilyen munkahelyi konfliktust az előző évben. Ez a valaha mért legmagasabb arány volt a brit dolgozók körében. Az adatok ráadásul nemcsak a munkatársak közötti vitákat tartalmazzák, hanem az ügyfelekkel, vásárlókkal és a nyilvánossággal kialakuló összetűzéseket is. A leginkább érintett ágazat a nagy- és kiskereskedelem volt, ahol a dolgozók fele számolt be konfliktusról.

Mindez a HR-szakemberek számára is fontos tanulságokkal szolgál. A munkahelyi konfliktuskezelési tréningek többsége ugyanis elsősorban a kollégák közötti nézeteltérésekre készít fel, és gyakran különböző konfliktuskezelési modellekre épül. Ezek közül az egyik legismertebb a Thomas–Kilmann-modell, amelyet 1974-ben publikáltak. A módszer öt viselkedési típust különböztet meg: versengés, együttműködés, kompromisszumkeresés, elkerülés és alkalmazkodás. A besorolás azt vizsgálja, mennyire képviseli valaki a saját érdekeit, illetve mennyire veszi figyelembe a másik fél szempontjait.

Egy határidőről vitázó két kolléga esetében ez hasznos kapaszkodót jelenthet. Egy dühös ügyféllel szemben álló recepciós vagy ügyintéző számára azonban nem feltétlenül ad választ a legfontosabb kérdésre.

Az agresszió, amely gyakran kívül marad a HR látókörén

A nyilvánossággal közvetlen kapcsolatban dolgozók sokszor olyan konfliktusokkal szembesülnek, amelyek nem kerülnek be a hagyományos munkaügyi eljárásokba. A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) 2025-ös dolgozói felmérésében a válaszadók 14,47 százaléka számolt be arról, hogy az előző évben fizikai erőszak érte betegtől vagy a nyilvánosság valamely tagjától. Ez hároméves csúcsot jelentett. Angliában és Walesben pedig a bűnügyi felmérések becslése szerint 2024/2025-ben 689 ezer munkahelyi erőszakos eset történt.

Az ilyen incidensek ritkán jutnak el a hivatalos munkaügyi panasz vagy a közvetítői eljárás szintjére. A helyzetet többnyire az adott pillanatban, az érintett dolgozónak kell kezelnie, sokszor egyedül. Ha pedig a felkészítésük kizárólag olyan konfliktuskezelési modellekre épül, amelyeket elsősorban irodai nézeteltérésekre dolgoztak ki, akkor nem feltétlenül a megfelelő eszközöket kapják a kezükbe.

Miért nem elegendő a hagyományos konfliktuskezelési modell?

A konfliktuskezelési módszerek jellemzően abból indulnak ki, hogy két viszonylag nyugodt ember között alakul ki nézeteltérés, akiknek fontos a kapcsolatuk, és szeretnének közös megoldást találni. A nyilvánossággal való érintkezés során azonban egészen más helyzetek is előfordulhatnak.

Az ügyfél lehet ittas, kétségbeesett, feszült vagy akár krízishelyzetben lévő ember. Nem feltétlenül érdekelt a kapcsolat megőrzésében, és az is előfordulhat, hogy viselkedése valós veszélyt jelent a dolgozóra. A hagyományos modellek egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem kezelik külön szempontként a személyes biztonságot. Azt vizsgálják, mennyire fontosak az egyén számára a saját és a másik fél érdekei, de arra nem térnek ki, hogy az adott helyzetben biztonságban van-e.

Ez az egyes konfliktuskezelési módok értelmezését is megváltoztatja. Az elkerülést például gyakran kevésbé hatékony megoldásként tartják számon, egy fokozódóan agresszív helyzetből való kilépés azonban kifejezetten indokolt biztonsági döntés lehet. A Stand2 Thomas–Kilmann-modellről szóló útmutatója azt is bemutatja, hogyan jelenhetnek meg az egyes konfliktuskezelési típusok a közvetlen ügyfélkapcsolattal járó munkakörökben.

A modellek alapjául szolgáló kérdőívek megbízhatóságával kapcsolatban is felmerültek kérdések. Egy 1987-es, a Journal of Applied Psychology folyóiratban megjelent kutatás MBA-hallgatók konfliktuskezelési kérdőívének eredményeit vetette össze azzal, ahogyan a résztvevők egy évvel később ténylegesen viselkedtek konfliktushelyzetekben. A kutatók csak csekély összefüggést találtak a kérdőíves eredmények és a valós viselkedés között. Egy konfliktuskezelési profil tehát hasznos lehet az önismeret fejlesztésében, de önmagában nem jelzi előre, hogyan reagál valaki, amikor egy dühös látogató áthajol a pulton és kiabálni kezd.

Mit tehetnek a HR-csapatok a munkavállalók védelméért?

Az ügyfelekkel, betegekkel, lakókkal vagy vásárlókkal közvetlen kapcsolatban dolgozó munkatársak védelméhez a szervezeteknek a hagyományos konfliktuskezelési tréningeken túlmutató megoldásokra van szükségük. Hat gyakorlati lépés segíthet abban, hogy a vállalatok ne csak utólag reagáljanak az incidensekre.
  1. A konfliktusokra vonatkozó adatok összegyűjtése. A HR-rendszerek általában a munkatársak közötti vitákat és panaszokat rögzítik, a külső személyektől érkező agresszió viszont gyakran külön munkavédelmi nyilvántartásba kerül, vagy egyáltalán nem dokumentálják. Az adatok összehangolásával jobban láthatóvá válik, mely munkakörökben a legnagyobb a kockázat, és hogyan változik az incidensek száma.
  2. Egyszerű és gyors incidensbejelentés biztosítása. Sokan azért nem jelzik a verbális bántalmazást, mert úgy érzik, a bejelentés túl sok időt vesz igénybe, vagy úgysem történik semmi. Egy rövid űrlap, a gyors visszajelzés és a látható intézkedések segíthetnek abban, hogy a dolgozók ne hallgassanak az őket ért esetekről.
  3. Munkakörhöz igazított képzések szervezése. A csapaton belüli vitákat kezelő vezetőknek a közvetítés és a nehéz beszélgetések lefolytatása terén van szükségük felkészítésre. A recepciósoknak, lakásügyi ügyintézőknek, közlekedési és kereskedelmi dolgozóknak viszont az agresszió korai jeleinek felismerését, a kockázatok felmérését és a feszült helyzetek csillapítását kell megtanulniuk. Egyetlen, mindenkinek szóló konfliktuskezelési tréning nem feltétlenül szolgálja egyik csoport igényeit sem.
  4. A veszélyes helyzetből való kilépés lehetőségének rögzítése. A belső szabályzatokban egyértelművé kell tenni, hogy a fokozódó konfliktusból való távozás és a segítségkérés helyes döntés, amiért senkit nem érhet hátrány. Enélkül a panaszoktól vagy a teljesítménycélok elmaradásától tartó munkatársak akár túl sokáig is benne maradhatnak egy veszélyes helyzetben.
  5. A munkakörnyezet és a munkaszervezés felülvizsgálata. Az egyedüli munkavégzés, a hosszú sorban állás, a készpénzkezelés, valamint az elutasító vagy késedelmes tájékoztatások mind növelhetik az agresszió kockázatát. Ezek egy része nem pusztán képzéssel kezelhető: megfelelő műszakbeosztással, átgondoltabb térkialakítással és hatékonyabb folyamatokkal maga a veszélyforrás is csökkenthető.
  6. Az incidensek utáni támogatás biztosítása. Egy fenyegető vagy agresszív helyzet akkor is megviselheti a dolgozót, ha végül nem történik fizikai sérülés. Ezért fontos a rövid megbeszélés, a néhány nappal későbbi utánkövetés és a megfelelő segítség elérhetővé tétele. A támogatásnak nemcsak a legsúlyosabb esetek után kell rendelkezésre állnia.

Hasznos módszer, de nem minden helyzetre

A Thomas–Kilmann-modell több mint ötven éve része a konfliktuskezelési gyakorlatnak, és ennek jó oka van. Segít felismerni, hogy a konfliktusokra nem csupán egyetlen helyes válasz létezik, és arra ösztönöz, hogy az emberek a megszokott reakcióikon túl más megoldásokat is mérlegeljenek.

A probléma akkor kezdődik, ha ezt a modellt minden munkahelyi konfliktusra alkalmazható eszköznek tekintik. Az ügyfelekkel és a nyilvánossággal közvetlenül kapcsolatba kerülő dolgozók esetében ugyanis nem az az első kérdés, hogy mennyire határozottan képviseljék az érdekeiket, hanem az, hogy biztonságban vannak-e. A HR-stratégiának és a képzéseknek ezt a szempontot is középpontba kell állítaniuk. A konfliktusok kezelése ugyanis nemcsak a megfelelő kommunikációról, hanem a munkavállalók testi és lelki biztonságáról is szól.

 

A biztonságos, támogató munkahelyi környezet legalább olyan fontos, mint a megfelelő fizetés vagy a szakmai fejlődési lehetőség. Ha olyan állást keresel, ahol megbecsülik a munkádat, és figyelmet fordítanak a dolgozókra is, nézz körül a Jobinfo.hu állásajánlatai között, és találd meg a következő karrierlehetőségedet!

 

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.

avatar

A Jobinfo.hu szerkesztősége elkötelezett a minőségi tartalom és a naprakész információk iránt. Cikkeink célja, hogy segítsük olvasóinkat a munka világában való eligazodásban, karrierjük építésében és a legfrissebb munkaerőpiaci trendek megértésében.