Soha nem volt még ennyi wellbeing tréning, mentális támogatás és stresszkezelő program a cégeknél, mégis makacsul magas marad a kiégés szintje. A gond sokszor nem a programok minőségével van, hanem azzal, hogy rossz helyen keresik a megoldást. A kiégés ugyanis nem elsősorban egyéni gyengeség, hanem gyakran a munkakörnyezet következménye.
Ugyanaz a wellbeing recept, változatlan eredmények
Sok szervezetben évről évre ugyanaz a minta ismétlődik. Elindul egy új wellbeing kampány, bővül a munkavállalói támogató program, a vezetők tréninget kapnak, előkerülnek a stresszkezelési technikák és a tudatos pihenésről szóló üzenetek. Rövid ideig érezhető némi lendület, majd minden visszarendeződik a megszokott működésre.
A munkanapok újra túlzsúfolttá válnak, egymást érik a meetingek, folyamatos az online jelenléti kényszer, és nem tisztulnak a prioritások. A dolgozók teljesítenek, de egyre fáradtabbak, lassul a döntéshozatal, nő a hiányzás és a felmondások száma. A feszültség előbb érezhető a hangulaton, mint a riportokban.
Ilyenkor történik a legnagyobb tévedés: a kiégést rosszul azonosítják.
A kiégés nem motivációs hiba, hanem környezeti reakció
A kiégést sok helyen még mindig úgy kezelik, mintha az egyéni megküzdési képesség hiánya lenne. Gyakran az a kimondatlan üzenet, hogy a munkavállalónak kellene ellenállóbbnak lennie, jobban kezelnie a stresszt, tudatosabban regenerálódnia.
A valóság ezzel szemben az, hogy sok dolgozó teljesen normális módon reagál egy tartósan túlterhelt rendszerre. Ha a munkakörnyezet állandó sürgősséget, megszakítottságot és teljesítménykényszert közvetít, miközben kevés a valódi regenerációs lehetőség, az idegrendszer alkalmazkodik ehhez. Nem lelkesebb és kreatívabb lesz, hanem védekező üzemmódba kapcsol.
Ez a működés kívülről akár stabil teljesítménynek is tűnhet, belül azonban beszűkült figyelemmel, csökkent érzelmi jelenléttel és leválással jár. A dolgozó működik, de már nem kapcsolódik igazán a munkájához és önmagához.
A tudás önmagában nem írja át a munkanapokat
A legtöbb wellbeing kezdeményezés információra épít. Arra a feltételezésre, hogy ha eszközöket és módszereket adunk az embereknek, akkor majd alkalmazzák őket. Ha képezzük a vezetőket, javul a kultúra. Ha van támogatás, élnek vele a munkatársak.
Ez részben igaz, de nem ott, ahol a legnagyobb a baj. Tartós túlterhelés, folyamatos változás és bizonytalanság mellett az információ hatása gyorsan elhalványul. Egy mindfulness tréning vagy légzőgyakorlat nem tudja ellensúlyozni azt, ha a napi működés továbbra is kaotikus és megszakításokkal teli.
Ha a hétfő ugyanúgy néz ki, mint korábban, a tanult technikák gyorsan kikopnak. Ez nem hozzáállás, hanem rendszer és környezet kérdése.
A kiégés a belső kapcsolat elvesztése
A kiégést nem csak kimerültségként lehet leírni, hanem úgy is, mint az önmagunkkal való kapcsolat gyengülését. Az érintettek egy idő után már nem érzékelik pontosan, mire lenne szükségük, csak akkor, amikor a szervezetük erős jelzéseket küld. Funkcionálnak és teljesítenek, de belül eltávolodnak a saját élményüktől.
Ezért hatástalan sok hagyományos tanács. Papíron helyes, de nem talál utat a megélt állapothoz. A helyreálláshoz nemcsak gondolkodásbeli felismerés kell, hanem kiszámíthatóbb működés, stabilabb terhelés és jobb ritmus a munkában.
A HR a munkakörnyezet egyik fő tervezője
A kiégés megelőzésében a HR szerepe nagyobb, mint elsőre látszik. Nemcsak szabályokat és juttatásokat alakít, hanem működési közeget is. A meeting struktúra, az elvárt reakcióidők, az eszkalációs szabályok, a teljesítményértékelési logika, a vezetői ösztönzők és a hibrid munkarend mind olyan tényezők, amelyek formálják a mindennapi terhelést.
Ha ez a közeg tartósan túlfeszített, a dolgozók nem jól akarnak lenni, hanem túlélni. A leghatékonyabb wellbeing stratégiák ezért nem kampányokkal kezdődnek, hanem működési feltételek átalakításával. Kevesebb mesterséges sürgősséggel, tisztább fókuszidővel, reális elvárásokkal és valóban elfogadott pihenéssel.
Az új technológiák új kockázatokat is hoznak
A wellbeing területén egyre több technológiai eszköz jelenik meg, köztük intenzív, élményalapú, akár immerzív megoldások is. Ezek képesek gyors idegrendszeri hatást kiváltani, ami lehet pozitív, de megfelelő keretek nélkül kockázatos is.
Nem mindegy az időtartam, az intenzitás és az érzékszervi terhelés. Ha nincs világos használati szabály, kilépési lehetőség és utókövetés, az élmény akár szorongást vagy rosszullétet is kiválthat. A wellbeing technológia nem csak eszköz, hanem felelősség is.
A valódi wellbeing kérdés máshol kezdődik
A fenntartható jóllét nem extra juttatás, hanem működési alapfeltétel. Nem az a legfontosabb kérdés, hogyan tanítjuk meg az embereket stresszt kezelni, hanem az, mi az a szervezeti működésben, ami folyamatos stresszre kondicionálja őket.
Ha olyan munkahelyet keresel, ahol a fenntartható munkakultúra nem csak ígéret, nézd meg az aktuális lehetőségeket a Jobinfo.hu állásajánlatai között.
