Egyre gyakrabban találkozni egy új kifejezéssel az álláskeresés világában: „doomjobbing”. A jelenség sokak számára ismerős lehet, még ha nem is nevezték eddig így. Lényege, hogy valaki szinte megszállottan böngészi az álláshirdetéseket, újra és újra jelentkezik pozíciókra, miközben egyre kevesebb eredményt ér el – és közben fokozatosan romlik a motivációja és az önbizalma.
A fogalom működése nagyon hasonlít az úgynevezett „doomscrollinghoz”, amikor valaki folyamatosan pörgeti a híreket a telefonján. Rövid ideig tartó remény és izgalom váltakozik csalódással, majd újabb próbálkozással – és ez a kör könnyen önfenntartóvá válik.
Egy ördögi kör, amit nehéz észrevenni
Jo Ellen Grzyb pszichoterapeuta és karrierszakértő szerint a „doomjobbing” idegrendszeri szinten is hasonlóan működik, mint egy randiapp használata. Egy-egy jelentkezés vagy új álláshirdetés rövid dopaminlöketet ad, amit azonban gyorsan követ a csalódás, ha nem érkezik visszajelzés.
Ez a folyamat különösen veszélyes lehet azok számára, akik már eleve bizonytalan helyzetben vannak – például állásvesztés után. Minél hosszabb ideig marad el egy interjú vagy ajánlat, annál erősebbé válhat az önbizalomvesztés, a kétely és a negatív gondolkodás.
Sokan ilyenkor elkezdik keresni a „tökéletes” állást, miközben egyre több okot találnak arra, miért nem felelnek meg egy-egy pozíciónak. A lehetőségek helyett a hiányosságokra fókuszálnak, ami tovább mélyíti a negatív spirált.
A közösségi média csak ráerősít
A modern álláskeresés egyik sajátossága, hogy az internet és platformok, mint például a LinkedIn, folyamatos összehasonlításra késztetnek. Mások sikerei, új állásai vagy karrierlépései könnyen kelthetnek olyan érzéseket, mint a szégyen, a kudarc vagy az alkalmatlanság – még akkor is, ha ezeknek nincs valós alapjuk.
Ehhez jön még a gazdasági bizonytalanság és az automatizáció, például a mesterséges intelligencia térnyerése, ami miatt egyre több cég alakít át vagy szüntet meg pozíciókat. Ez tovább növeli az álláskeresők szorongását.
Aktívnak tűnik, mégis passzív viselkedés
Bár kívülről úgy tűnhet, hogy a folyamatos jelentkezés aktív álláskeresést jelent, valójában gyakran inkább passzív, ismétlődő viselkedésről van szó. Az ember ugyan „tesz valamit”, de nem feltétlenül hatékonyan.
Ez könnyen vezethet kimerültséghez, kiégéshez vagy akár depresszióhoz is. A rövid távú dopaminélmény miatt azonban sokan újra és újra visszatérnek ehhez a mintához.
Nem csak rád hat – a környezetedre is
A tartós bizonytalanság nemcsak az álláskeresőt érinti, hanem a családját is. A gyerekek különösen érzékenyek a szülők érzelmi állapotára, és könnyen átveszik a feszültséget, szorongást vagy frusztrációt.
Előfordul, hogy egy gyermek próbál „megoldást” keresni a helyzetre, vagy túlzott felelősséget érez a család jólétéért. Ez hosszú távon komoly lelki terhet jelenthet számukra.
Hogyan lehet kitörni ebből?
A szakértők szerint az egyik legfontosabb lépés, hogy felismerd: te irányítod-e az álláskeresést, vagy az irányít téged. Ha azt érzed, hogy beszippant a folyamat, érdemes tudatosan korlátokat szabni – például napi időkeretet beállítani.
Emellett több olyan lépés is segíthet, ami valódi előrelépést hozhat:
- jelentkezz több toborzócégnél, akik helyetted is keresnek lehetőségeket
- vedd fel a kapcsolatot közvetlenül olyan cégekkel, ahol szívesen dolgoznál
- mondd el minél több embernek, hogy munkát keresel – a kapcsolatok sokszor kulcsszerepet játszanak
És talán a legfontosabb: ne ragadj le a „tökéletes állás” keresésénél. Egy átmeneti vagy kevésbé ideális munka is lendületet adhat, visszaépítheti az önbizalmat, és új lehetőségekhez vezethet.
Nem kell egyedül csinálnod
Ha szeretnél kitörni a végtelen álláskeresési körből, érdemes strukturáltabb és célzottabb platformokat használni.
Nézd meg a legfrissebb állásokat és lehetőségeket itt: Jobinfo.hu
Itt nemcsak álláshirdetéseket találsz, hanem olyan lehetőségeket is, amelyek valóban közelebb vihetnek a következő lépésedhez.
A „doomjobbing” nem lustaság vagy gyengeség – hanem egy nagyon is emberi reakció egy bizonytalan helyzetre. A különbséget az jelenti, hogy felismered-e időben, és tudatosan változtatsz rajta.
