A mesterséges intelligencia minden korábbinál egyszerűbbé teszi, hogy a vállalatok országhatárokon átívelően keressenek új munkatársakat. A kiválasztásban azonban továbbra is komoly szerepe van az emberi megítélésnek: egy szokatlan formátumú önéletrajz könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a pályázó kevésbé professzionális, miközben valójában csak más országban megszokott elvárásoknak felel meg. Egy friss útmutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a különböző országok CV-kultúrájának ismerete nélkül a vállalatok könnyen elszalaszthatják a legjobb nemzetközi jelölteket.
A mesterséges intelligencia alapjaiban alakítja át a munkaerő-toborzást. A vállalatok ma már jóval könnyebben kereshetnek szakembereket más országokban, gyorsabban szűrhetik a jelentkezéseket, és olyan munkaerőpiacokhoz is hozzáférhetnek, amelyek korábban földrajzilag nehezen voltak elérhetők.
A technológiai fejlődés azonban önmagában nem szünteti meg a kiválasztásban jelen lévő előítéleteket. Miközben a HR-csapatok 77 százaléka rendszeresen használ mesterséges intelligenciát, a döntésekben továbbra is fontos szerepet játszik az emberi megítélés.
Ez pedig könnyen problémát okozhat, ha a kiválasztók egyetlen, általuk megszokott mintához hasonlítják a világ különböző részeiről érkező pályázók önéletrajzát.
Ami az egyik országban természetes, máshol furcsának tűnhet
Az Agility EOR, egy nemzetközi munkáltatói szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat új útmutatóban mutatja be, mennyire eltérőek lehetnek az önéletrajzzal kapcsolatos elvárások az egyes országokban.
Egy CV formátuma ugyanis sokkal többet árul el az adott ország munkaerőpiaci kultúrájáról, mint azt elsőre gondolnánk.
Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban például általában nem javasolt fényképet tenni az önéletrajzba, többek között a diszkriminációval kapcsolatos aggályok miatt. Németországban, Brazíliában és a Közel-Kelet számos országában azonban a fénykép továbbra is megszokott, sőt bizonyos esetekben elvárt része lehet a pályázatnak.
Hasonló különbségek figyelhetők meg az önéletrajz hosszában is. Ausztráliában egy háromoldalas CV teljesen elfogadható lehet, míg az Egyesült Államokban – különösen pályakezdő pozícióknál – sokszor inkább az egylapos önéletrajz számít megszokottnak.
Ha egy kiválasztó nincs tisztában ezekkel a kulturális különbségekkel, könnyen előfordulhat, hogy egy teljesen szabályos, helyi szokásoknak megfelelő önéletrajzot értékel negatívan.
Japánban egészen másképp készülhet egy önéletrajz
Az eltérések ennél is látványosabbak lehetnek. Japánban például a pályázók gyakran egységes, szabványosított nemzeti önéletrajzformátumot használnak. Egy ilyen CV egy brit vagy amerikai HR-es számára első pillantásra szokatlannak tűnhet, holott a japán munkaerőpiacon teljesen természetes megoldás.
Németországban a pályázók az Egyesült Királyságban megszokottnál jóval részletesebben is bemutathatják tanulmányaikat és szakmai hátterüket.
Indiában vagy a Fülöp-szigeteken pedig olyan személyes információk is megjelenhetnek az önéletrajzban, amelyek egy brit pályázattól szokatlannak tűnnének.
A probléma tehát nem feltétlenül az, hogy a jelölt önéletrajza rossz. Lehet, hogy egyszerűen csak más szabályok szerint készült.
Az AI gyorsítja a kiválasztást, de az emberi döntést nem váltja ki
A nemzetközi toborzásban éppen ezért különösen fontos az emberi tényező. Scott Winter, az Agility EOR HR-vezetője szerint a mesterséges intelligencia valóban lebontja a földrajzi akadályokat, és gyorsabbá teszi a nemzetközi munkaerő-felvételt, a végső döntésekben azonban továbbra is ott vannak az emberi szempontok.
Egy brit HR-es például könnyen szokatlannak vagy kevésbé professzionálisnak ítélhet egy olyan CV-t, amely teljesen természetes egy másik országban. A megszokottól eltérő forma azonban nem feltétlenül jelent alacsonyabb szakmai színvonalat – éppen ellenkezőleg, gyakran egyszerűen kulturális különbségről van szó.
Ez különösen fontos lehet akkor, amikor egy vállalat már nem kizárólag a saját országából szeretné feltölteni a nyitott pozíciókat.
Nincs egyetlen „nemzetközi” CV-formátum
A globális munkaerőpiac egyik legfontosabb kihívása éppen az, hogy nem létezik egyetlen univerzális szabály arra, hogyan kell kinéznie egy jó önéletrajznak. Ami egy országban professzionálisnak számít, egy másikban akár szokatlannak is tűnhet. Ezért a kiválasztás során érdemes kevésbé a dokumentum külsejére és sokkal inkább annak tartalmára koncentrálni.
A jelölt szakmai tapasztalata, kompetenciái, elért eredményei és a meghirdetett pozícióhoz való illeszkedése sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy pontosan olyan formában adta-e be a CV-jét, ahogyan azt a kiválasztó megszokta.
Ez nemcsak igazságosabb kiválasztást eredményezhet, hanem üzleti szempontból is előnyös lehet: a vállalatok ugyanis jelentősen nagyobb tehetségbázisból válogathatnak.
A kulturális különbségek ismerete versenyelőny lehet
A nemzetközi toborzás várhatóan tovább erősödik, ahogy a távoli munkavégzés, a digitális együttműködés és az AI-alapú kiválasztási eszközök egyre elterjedtebbé válnak.
A technológia azonban csak akkor képes valóban kitágítani a munkaerőpiac határait, ha a kiválasztók is készek kilépni a saját megszokásaikból.
A nemzetközi jelöltek önéletrajzának értékelésekor ezért érdemes figyelembe venni, hogy a dokumentum formája mögött kulturális és munkaerőpiaci sajátosságok állhatnak. A jó kiválasztó nem azt keresi, hogy egy CV mennyire hasonlít a megszokotthoz, hanem azt, hogy milyen tudást, tapasztalatot és értéket hozhat a jelölt a vállalathoz.
Az Agility EOR új, How CVs Differ Around the World című útmutatója ehhez nyújt segítséget: bemutatja, hogyan térnek el az önéletrajzokkal kapcsolatos elvárások Észak-Amerikában, Európában, a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Óceániában.
Ha te is nyitott vagy új szakmai lehetőségekre, érdemes nemcsak a megszokott pozíciókat és munkáltatókat keresned. A megfelelő állás megtalálásához a Jobinfo.hu-n számos aktuális állásajánlat között válogathatsz, és könnyebben megtalálhatod azt a pozíciót, amely szakmai tapasztalatodhoz és karriercéljaidhoz is illeszkedik.